még mielőtt belekezdenék, szeretném kihangsúlyozni, hogy a lentiekben felsoroltak gyakoriak, de nem általánosak. bizonoyos népcsoportoknál gyakrabban előfordul, de, természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindenkire érvényes. szerencsére.
a helyzet a következő: meggyőződésem, hogy érkezésem óta nyitottan kezelem mindazt, ami velem szembejön és érdeklődéssel fordulok affelé, ami számomra új. de természetesen, nem minden szerethető. és most, arról beszélnék, ami nem olyan lenyűgöző.
a kulturális összeütközés elég új számomra, vagy legalábbis az intenzitása. emlékszem arra, amikor 14 évesen logika órán arról beszéltünk, hogy nem lehet minden kultúrának megfelelően élni, pl. nem lehet minden kultúrának megfelelően étkezni. itt a muzulmánok kézzel esznek, a kínaiak pálcikával és az európaiak természetesen evőeszközökkel, de csak kanál és villa kerülhet az asztalra. már megszoktam, hogy nincs kés, sőt, nem is zavar. tökéletesen tudom elkenni a vajat a pirítósomon a kanállal. pár nap kellett hozzá és belejöttem.
ha evés közben használom a bal kezem, észreveszem, hogy csúnyán néznek rám. mert evésnél, csak a “szép” kezünket használjuk. azaz kizárólag a jobb kezet. evés közben a bal kéz a térden pihen, még az asztalra sem kerülhet fel. a jobb kezünkkel a szánkat töröljük meg, a ballal, valami mást. így a két kéz nem találkozhat egy tányéron. sőt, emiatt, elég gyakori, hogy a muzulmán nők csak a bal kezükön festik körmeikat, mert a jobb, az a tiszta kéz…
egy olasz kollégám muzulmán esküvőn vett részt és nagy szerencsétlenségére, balkezes. ő volt az egyetlen fehér ember az esküvőn, evőeszközök nem voltak az asztalon és megdöbbenve nézték az emberek, amint bal kezével próbál enni…a jobb kézzel való kísérlet még szörnyűbb volt. ha az ember nem gyakorol, nehéz egy adagnyi főtt rizst a szánkba tunkolni anélkül, hogy össze-vissza potyogna mindenfelé…
a kínaiaknál és az észak-timoriaknál gyakran látom, hogy köpnek. férfiak, nők, gyerekek egyaránt és bárhol, bármikor. nem ritka az sem, hogy egy étteremben evés előtt köpnek egyet a földre. ehhez még hozzá kell szoknom.
sokan ébredéskor egy nagy köpéssel indítják a napot…még fogmosás előtt. vasárnap reggel nem örültem annyira ennek a szokásnak… későn ébredtem, hosszú volt a szombat este és enyhe fejfájásom is volt, sejthető okokból. a közös mosdónkban egyszerre 10 ember is fogat tud mosni, sötétszürke gránitszerű anyagból készült a mosdónk és az egész egy nagy tömb. a mosdóra könyökölve mosom fogaimat, szemeim még nem nyíltak ki teljesen, a tükörbe nézve azon csodálkozom, hogy rövid hajam milyen érdekes változatokat tud produkálni egy éjszaka után. ebbe a nyugodt pillanatba érkezik mellém egy észak-timori lány, hangosan horkant egyet (mert a reggeli köpet az orr váladékot is tartalmazza) és mellém köp. lassan folyik le a szürke mosdó falán a habos cucc, hányingerrel küszködöm. ordítani tudnék vele. ránézek, rámmosolyog. jó reggelt! – mondja ő. anyádat!….gondolom én, de mégsem tudok rá haragudni, hiszen esze ágában sem volt engem megbántani. nem is gondolja, hogy én ettől undorodom. ha elmondanám, talán nem is értené.
a másik ami még mindig fura, az a kínai férfiak hosszú körme. nem csak a kisujjon, mert az otthon sem ritka, hanem mind a tizen. és hegyesre van reszelve. elég gyakran használják az orr alapos piszkálására.
találtam egy blogot, onnan loptam ezt a képet is, mely szerint a férfiak azért hagyják hosszúra nőni körmeiket, mert ezzel egy státuszt mutatnak a külvilágnak, ezzel jelzik, hogy ők gazdagok, nem kell fizikai munkát végezniük… (http://www.vagabondjourney.com/why-chinese-men-grow-long-fingernails)
nem illik orrot fújni, így amikor én ezt tettem, csúnyán néznek rám. tüsszentés után elnézést kell kérni, de böfögni hangosan lehet, senki nem mond semmit. ami az orrból kijönne, azt elég sokan visszaszívják (mindezt elég hangosan) és lenyelik. és természetesen, sokan szipognak folyamatosan…
ez is a hétköznapok része. ezért akartam róla mesélni. a következő bejegyzésemben ígérem, nem lesz semmi undorító.
hetkoznapokmalajziaban 